1. rész
**Dave**
Már második napja dekkolok itt teljesen fölöslegesen. Még mindig nem
találtam egyetlen nyomot sem. Haza akarok menni a családomhoz, a legjobb
barátomhoz, Dyához. Ha fél órán belül se lesz semmi, haza megyek és lezárom a
nyomozást. Gondolom, most bemutatkozás illene...
A nevem David, de azt nem szeretem ezért Dave. 19 éves vagyok és az
F.B.I.-nál vagyok "titkos" ügynök. Az, aki beépül a szervekhez, meg
ilyenek. De dolgozom duóban is. Méghozzá Dyával. Hihetetlen, de 19 éves
korunkra a leghíresebb beépülős nyomozók lettünk. Ez nem kis
teljesítmény! Dya rendes neve Diana, de Ő se szereti, pont, mint én. J Ebben hasonlítunk. Mindketten táncoltunk,
profin lövünk, nyomozunk, életeket mentünk. De a családomból csak az anyám
tudja. Apámmal soha nem volt jó a kapcsolatunk, az öcsémnek meg nem mondhatom
el. Amit nagyon sajnálok, hisz vele is majdnem mindent megosztok. De vissza a
jelenbe le is telt az a félóra és megyek haza végre! El se hiszem, hogy két
napot elvesztegettem ezzel! Fel kell
hívnom a központot, Dyát és az öcsémet is.
* Jó napot Központ! Itt Seen ügynök. Nem találtam semmit a helyszínen!
Megyek haza.
* Értem, köszönöm. – az a jó az én melómban, hogy csak a Nagyfőnök szólhat
bele. Én döntöm el, mikor dolgozok, hol és kivel. Ergo kötetlen vagyok J Amíg az öcsém suliban van, addig én
általában alszok és éjjel vagy délután melózok. Nekem ez így teljesen megfelel.
Ha hazaértem első dolgom lesz lefürdeni.
* Szia Dya! Itt Dave. Végeztem a helyszínnel, megyek haza. Bejössz a
központba utána elmehetünk valahova. Kis kikapcsolódás képp.
* Szia. Persze mehetünk, de nem vagy fáradt?
* Rád soha, tudod! Na akkor húsz perc múlva odaérsz?
* Lehet, egy kicsit késni fogok. Én is most végeztem, és előtte haza megyek
lefürdeni, mert nem sikerült túl jól az akció.
* Megsérültél? Veled történt valami? – egyből megnyilvánult a védelmező
ösztönöm. Tudom, hogy nem szereti és ebből szoktak a nagyon kevés vitánk lenni,
de nem tehetek róla.
* Dehogy! A vad. Öngyilkos lett. De most tényleg megyek. Szia, fél óra
múlva! – köszönt el. Miután én is elköszöntem bontotta a vonalat.
A székhely féle tartó félórás úton Ke$hát hallgattam. Nagyon pörgős számai
vannak és mindig is a pörgős számokat szerettem függetlenül a stílustól és
előadótól. Épp a Die Young ment, amikor megszólalt a telefonom. Lehalkítottam a
rádiót és a telefon kijelzőjén a Főnök neve szerepelt.
* Jó estét uram! – köszöntem előre. Mindig nekünk kell előre köszönni az
idősebbeknek, és ebben a szakmában mindenki idősebb nálam.
* Üdvözlöm! Hallom, hogy visszajön a központba. Fontos megbeszélni valónk
lenne ami nem tűr halasztást. Milyen gyorsan tud ideérni?
* Hát félórányira vagyok most a megengedett sebességgel. Ha túl lépem tíz
perc. Melyiket válasszam? – az a jó ebben a pasiban, hogy megengedi a
gyorshajtást fontos ügyekben.
* Akkor tíz perc múlva. Siessen! – ennyivel elintézettnek tekintette az
ügyet. Vagyis lerakta a telefont.
Nem kellett tíz perc mire beértem az irodámba, és már rohantam is fel a
tizedikre. Szerencse, hogy nincs senki bent hét órakor.
-Jó napot Uram! Itt vagyok, mi a probléma?
- Üdvözlöm! Mint tudja tegnap támadták meg az egyik miniszter lányát és egy
másik srácot. Az lenne a feladta, hogy vigyázz erre a két személyre. Vihet
magával egy embert. – kaptam meg az utasítást.
- Rendben. Pontosan hol kéne vigyáznom erre a párosra, és mikortól? Diana
Andersonnal megyek és szeretném magammal vinni az öcsémet. Több küzdő sportot
is ismer, és jobban szót értene a védenceimmel.
- Rendben mehet. Dániában holnap lenne a legjobb elindulni. Meg van a ház
ahol laknának. Felszerelést küldök majd később, mert most csak egy szimpla
riasztó van bent. Vigyázzon a házra! Ez a sajátom.
- Megnézné, mikor indulnak holnap a gépek? Nagyjából kilenc órára
összeszedek mindent. – fogadtam el a megbízást.
- Ezt már szeretem, ön egyből tudja, mire kell figyelni! Pont ezért önt
kértem fel erre a feladatra. – hálálkodott a felettesem. Ilyet se hallottam még
tőle. – Tizenegy órakor indul egy gép. Lefoglalom a jegyeket.
- Köszönöm, akkor most megyek. A védenceket el tudná küldeni hozzám fél
kilencre? Viszlát!
- Dya változott a terv – „köszöntem” bele a telefonba. – megyünk Dániába.
Két emberre vigyázunk. Holnap kilenckor találkozunk nálam. Jön az öcsém is.
Köszi, szia. – és már le is vágtam a telefont. Szerencse, hogy ilyenkor nem
sértődik meg, hanem teszi azt, amit mondtam. Beültem a BMW terepjárómba, és
mentem a családi házba. Amint oda értem kipattantam a kocsiból és rohantam is
be.
- Sziasztok! Megjöttem. Anya beszélhetnénk? Jus kezdj el pakolni, megyünk
Dániába!
- Szia! Dániába? De minek? Ott hideg van!- nyafogott az öcsém.
- Justin pakolj! – szólt rá Anya is.
- Köszönöm. Figyelj kaptam egy új melót a cégnél, és az Dániában van.
Tudod, hogy most támadták meg az egyik miniszter lányát? Rá kell vigyáznom meg
egy srácra, aki vele volt. Dia is jön, meg arra gondoltam, hogy Justin is, egy
jó kirándulás. Nem tudom meddig leszünk, de ígérem, hogy vigyázok rá! – kezdtem
el kérlelni drága szülőmet, hogy engedje el az öcsém velem.
- Ha nem lesz semmi baj, akkor mehet!
- Köszönöm! Apának mit mondasz? Hol van?
- Nem tudom, de majd kitalálok valamit. Dolgozik, kell a pénz.
- Hagyok itt nektek! Nekem most nem kell, és amúgy van egy csomó. –
ajánlottam fel a segítségem. Nekem nem kell olyan sok, mint amid ad az F.B.I..
- Nem! Az a tied, megdolgozol érte. De köszönöm aranyos vagy. – utasított
vissza anya zsigerből.
- De szólj, ha kell! Megnézem mi tart ennyi ideig. Justin ne hallgatózz,
hanem pakolj! – azért egy ügynökön nem lehet így kifogni.
- Milyen cégnél dolgozol? Miért nem
tudok semmit az életedről? – ne most kezdjen el nyafogni öcsém, mert ideges
leszek. És annak sosincs jó vége.
- Majd elmondom később! De most menj! Holnap tizenegykor indul a gépünk.
Hozz útlevelet is! Anya én is megyek, még összepakolok. Meg Dia sem ért semmit
, neki is el kell magyaráznom mindent. – két puszi után elhagytam a házat és
rohantam a Diával közös házhoz.
Amint haza értem a barátom már összepakolta nagyjából minden dolgát.
Gyorsan ledaráltam neki mi történt a főnöknél és már fojtattuk közösen a
pakolást.
Végül két bőröndöt pakoltam tele, egy kézi poggyász tele lett fegyverekkel,
amit közösen használunk majd, és egy átlagos kis poggyász. Elmentem lefürödni,
majd kipakoltam a holnapi ruhám – ugye milyen gondos vagyok?- és a szokásos
boxeromban lefeküdtem aludni.
Reggel hatkor keltem, hogy mindent le tudjak ellenőrizni. De minden
tökéletes eddig. Remélem az öcsém is fel tudott kelni. De amúgy is szerda van
és ma suli lenne neki.
-Szia Öcsi! Fel tudtál kelni? Elmegyek hozzád és bemegyünk a sulidba. Ki
kérlek az év hátra lévő részéről. – hívtam inkább fel az öcsém.
- Szia, igen, fel tudtam kelni. Csak még mindig nem értek semmit. Anya ma
megy elintézni. – adott válaszokat sorjában a kérdéseimre.
- Rendben, akkor egy órád van felöltözni és ott vagyunk! Csáó! – bontottam
a vonalat és mentem reggelizni.
- Szia, Dave. Te már most fent vagy? Hisz még csak hét óra van. –
mosolygott az én életem megrontója. Nem kell komolyan venni, ez csak
piszkálódásból szoktuk mondani.
- Persze. Ahogy Just ismerem, még most is feküdne, ha Anya nem lenne. –
nevettem fel.
- Akkor menjünk! – nevetett velem Dia is.
Pont fél kilencre értünk oda a házunkhoz. A fiúk, mint mindig mist is
pontosak voltak. A két személy velünk egyszerre szállt ki és a miniszter is.
Odamentem hozzájuk köszönni, amíg bepakolnak a kocsikba és indulhatunk Dániába…
.jpg)
.jpg)
