Az „Igényes Blogregények Online” egy új kezdeményezés, amely tehetséges, de kevésbé ismert írópalánták és bloggerek köré szerveződik. Célunk, hogy jó, élvezhető, szórakoztató és teljes regényeket prezentáljunk az olvasók elé, akik a bloggerek véleménye után eldöntik, szeretnének-e a történet részesei lenni. Az igazat írva ajánlunk, vagy nem ajánlunk olvasásra egy regényt. Bővebben a Facebookon informálódhattok a kezdeményezésről, és kérdéseitekre is ott válaszolunk. A bejegyzés végén, a Rafflecopter dobozban megtaláljátok az oldalunkra navigáló hivatkozást!
Az első, és egyben indító regény, amelyet bloggereink bemutatnak, a Búcsúzóul örökké címet viseli.
„Blanka egy idős asszony, aki macskájával és egy Miguel nevű háztartási robottal él együtt. Egészen addig magányosan telnek a napjai, míg egyetlen unokája meg nem látogatja. Sokat mesél neki, leginkább a múltjáról, naplójáról, eltemetett emlékeiről és érzelmeiről.
Blanka egy fiatal, összezavarodott nő, aki keresi önmagát, a nevetést, a szerelmét. Mindent elveszíthet egy pillanat alatt – vagy már sokkal hamarabb elkezdett összezuhanni a világa?
Blanka egy tizenöt éves győri lány, aki most kezdi a gimnáziumot. Befolyásolható, éretlen és tisztalelkű. Makulátlan, akár az első szerelem véglegessége...
Egy élet regénye ez.”
A történet első fejezetének megjelenése: 2014. június 23.
Nos, először is szeretném leszögezni, hogy imádtam ezt a történetet! Külön köszönet Erikának, az írónőnek, hogy benne lehettem abban a szerencsés 21-ben akik elsőként olvashatták a kéziratot. Ott leszek minden héten a következő fejezet megjelenésénél, és ugyanúgy fogok izgulni, mint amikor először olvastam.
Hogy miért kezdtem el ezt az egészet? Mert kellett valami új és régi egyaránt. Már írtam kritikát korábban is, de nem tettem nyilvánossá. Főleg azért nem, mert nem mertem senkit megbántani, valamint nekem nincsenek olyan írásaim amikkel Én is beszállhatnék ezekbe a kritkás dolgokba. Nekem ott van a tumblr. Arra büszke vagyok. Ennyit magamról, most jöjjön amiért mind itt vagyunk.
A regény:
A főbb szereplők Blanka, Kriszti, Attila, Robi, Olivér. Blanka új suliba megy, új ismerősök, új tanárok, új élet. Mondhatnám, hogy klisé. De ma már mi nem klisé?! Talán egy homoszexuális kapcsolat nem az. Minden más az manapság. Kriszti egy félénk és visszahúzódó lány az elején, és Erika próbálta megtartani ezt a vonását, de a mű végére megváltozott szerintem.
Blanka új sulija, a Petőfi. Ide jár a bátyja is, és Ő mutat meg neki mindent. Mindenkinek nehéz az első hónap, nekem is az volt, emlékszem. Aranyos a bemutatás, bár az osztályból, a suliból és a környezetből nem sokat tudunk meg, pedig sok utalás lesz a következő részekben. Ez zavart egy kicsit, de elfeledhető tények. Blankával sok mindenki érezhet együtt, Én is hasonlítok benne pár dologban. Például Én sem járok bulizni, nem izgat.
A műben rengeteg csavar, mellékszál futott, és ezzel keltette fel mindenki véleményét Erika fejezetről fejezetre. Ott volt Olivér múltja, szerintem mindenkit foglalkoztatott mi történt vele, mitől lett ilyen. Ugyanez a helyzet Robival is.
Amikor Blanka idős, van egy aprócska fejezet arról, hogy az unokájával kimegy a temetőbe. Szerintem tudom kihez mennek ki, de ez egy megválaszolatlan kérdés marad a végére is. Valamint az is, hogy mi lett Olivérrel.
Spanyolország nekem is vágyálmom. Most is spanyolul tanulok, és a könyvben egyik fénypontom volt! #respect Remélem senki nem veszi rossznéven, meg sértésnek. De Én Madridról többet meséltem volna, hiányzott. Mégiscsak fél évet töltött ott Blanka, mégsincs kellő részletességgel leírva. Tudom, hogy az csak átvezetés, meg hasonlók, de ha valaki fél évet, vagy még többet is, külföldön tölt akkor akaratlanul is berögzült helyei lesznek és nem csak a lakás és a munkahely között fog ingázni.
"Az első dolog, amire rájöttem, miután a gépem landolt a Barajason, hogy a spanyol ritmus
teljesen más, mint a magyar. Össze sem lehetett, és nem is volt érdemes hasonlítani a kettőt.
Bea kijött elém, megöleltük egymást, aztán eltaxiztunk az albérletbe, ahol két másik lány lakott
rajtunk kívül, akik szintén az étteremben dolgoztak. Hatalmas, régi építésű kőház volt, tornáccal,
amibe rögtön beleszerettem. Csak úgy, mint Madridba, ami pezsgett, égetett, minden
négyzetmilliméterében ott lobogott az élet, a szenvedély, a zene. Mélyen beszívtam a forró, párás
levegőt, amitől a csontjaimig hatolt a felismerés, hogy megérkeztem, méghozzá álmaim városába,
álmaim országába."
Nekem egy kicsit zavaros volt a történet annyiból, hogy a nagymama és Miguel melyik évben van? Mert ha a napló részben is van "internet, laptop, telefon, diszkók és egyéb 21. századi dolgok" akkor Mami hány éves lehet, amikor mesél az unokájának? Nálam ez volt szinte végig a fő kérdés. Na meg, hogy hol vagyunk az idős Blanka idejében? Mert Blanka és a Patrik a Madridba tartó gépen ismerkedtek meg, de nincs szó arról hol élnek utána. Nem arról van szó, hogy hiányzik, mert ez így volt jó. A címet sem értem teljesen miért lett "Búzúzóul örökké". Figyelmesen végigolvastam a könyvet, kétszer is. És nem jövök rá a lényegre.
Őszintén be kell vallanom, hogy a regény eleje, amíg nem kezdődik a visszatekintés, elég nyögvenyelős és döcögős. Valamint nem illik teljesen a képbe az idő összeillesztések. A nagymama 20. századi értékekkel rendelkezik, de fiatal a 21. században volt, és idős korára lehet átért a 22. századba.
A naplóregény kicsit elcsépelt és megunt, de ez valahogy mégsem. Keveri a történelmi regény stílussal, és ilyet még sehol nem olvastam. Ezért egy hatalmas taps járna, szerintem.
A fejezet elválasztások is külön tetszettek, hogy egyik római számokkal volt írva, a másik meg rendes arab számokkal jelezte az írónő.
A szerző jóvoltából a kezdeményezés első fordulójához tartozik egy játék is. A doboz kitöltésével esélyetek nyílik megnyerni egy általatok választott könyvet – viszont a postázás csak Magyarország területén belül lehetséges, valamint az árérték maximum 3500 forint.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
